A következő bejegyzés elolvasása 16 éven aluliak számára, csak egy másik kiskorú felügyelete mellett ajánlott. Részben trágár szavakat, és összefüggéstelen mondatokat tartalmaz. Magyarázat: Kipróbáltam milyen, ha csak írok, mindenféle rendszerezés és gondolkodás nélkül. Egyszeri alkalom volt.
(tovább…)
Kedves egybegyűltek!
Ezennel értesítek mindenkit, hogy eme blog a mai naptól fogva néhány fordítást és egyéb balfaszságot is közzétesz. Mert niggerek vagyunk. Bábokkal.
A két delikvens a Locke & Key képregénysorozat, és az új Green Lantern animációs sorozat. Legalábbis, ha minden jól megy, és mindenkinek elegendő ideje lesz a dolgok elvégzésére. Aztán jó lenne még pár fordító, meg egyéb cukormázas face (mondjuk szerkesztő, esetleg lektor).
Na legyen finom a vacsora. Én elhúztam Breaking Bad-et nézni, mert EPIC
” ,,Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba” – mondta Hérakleitosz. Mivel a folyó összetétele egyik pillanatról a másikra változik, a folyó mindig más. A világegyetemben minden állandó mozgásban van. Minden változik, semmi sem állandó. Ha egy pillanat elmúlt, nem hozhatod vissza. Minden döntést meghoztál már, amit meghozhattál. De én szeretnék újra ugyanabba a folyóba lépni. Szeretném visszahozni az időt, visszafordítani a döntésemet, és újra megtalálni az elveszett másodperceket. ” – Michelle Richmond
“Born of the Night, they lurk in the shadows—gargoyles of living stone, lost souls who wander mist-shrouded cemeteries, and vampires who dwell deep within forbidden crypts. They are the spirits that haunt the blackest wells of midnight—trapped between the realms of the living and the dead, forsaken and cursed to forever dwell beneath the shadow of The Dark Tower.” – Nox Arcania
(tovább…)
Tavaly ősszel hatalmas várakozásoknak megfelelve, a The Walking Dead egy nagyszerű első évadot produkált. Sokak által kritizált, ám mégis minőségben, és nézettségben nagyon jól álló sorozat félresöpörte a rosszakaróit, és tovább szántotta a sorozatok termőföldjét. A második évad pedig már egy hónapja megkezdődött. A nézettség pedig mindent elvárást felülmúlt. Nyugi, spoileres leszek a továbbiakban. (tovább…)
“What, Elvis can’t be brown? I’m Elvez.” by: Esposito
Ezzel az aranyköpéssel indítjuk a blog első sorozat kibeszélőjét, mégpedig a Castle legújabb részével ami a “Hearthbreak Hotel” címet kapta. Aki kíváncsi mi is történt a részben, illetve nem zavarja a spoiler veszély az a tovább mögött elolvashatja a véleményem.
“Gyuri, a 13 éves fiú, anyjával sétálgat a folyóparti fövenyen. Egyszer csak anyjához fordul és megkérdezi: – Anya, hogyan lehet megtartani a barátomat, ha egyszer már sikerült találnom egyet? Az anya egy-két másodperc gondolkodás után lehajol és mindkét kezével merít a homokból. Majd mindkét tenyerét az ég felé tartva, egyiknek az ujjait kezdi összeszorítani: a homok kezd kipréselődni az ujjai közül. Minél jobban szorította őket, annál több homok préselődött ki a tenyeréből. A másik tenyerét ellenben csak lazán szorította össze: a homok mind benne maradt. Gyuri elámulva nézte, mit csinál az anyja. Majd így kiáltott: – Anyám, megértettem.” – Bruno Ferrero
(tovább...)